Iancu Laura költőnő első prózakötete a moldvai csángók életét, a Szeret folyó partján élő emberek, a szeretföldiek hétköznapjait mutatja be az első világháború utáni években.
A falu nehézségekkel küzd. A férfiakat elvitték a háborúba, s bár már nyolc év eltelt azóta, még senki sem tért vissza közülük. Az otthon maradt idősek, asszonyok és gyermekek hazavárják őket.
Szükség volna erős, dolgos kezükre, hogy a háború okozta rombolásokat helyre tudják állítani, és ezáltal talpra állhasson a közösség. A falu népe a nehéz mindennapi munka mellett templomot épít,
de a templom fala rendre leomlik - annak ellenére, hogy tapasztalt templomépítő-mester vezetésével épül. A falut emellett éhínség sújtja. Gyengék az emberek, és az állatok, mert a nagy szárazság okán
alig akad élelem, takarmány, az ivóvíz is apad. Vajon mi lehet ennek az oka? Hogyan lehet javítani ezen? Bűnös-e a nép? Kell-e vezekelnie? Ezeken a kérdéseken gondolkodik el Józsa Péter, az építőmester.
S hogy milyen következtetésre és ezáltal megoldásra jut, arra a könyv sorai válaszolnak az olvasóknak...
Azt, hogy hazaér-e a katona, (akit a történet elején ismerünk meg), és mi lesz a hétéves Péterrel,
(aki bérmunkában dolgozva végzi a felnőttek kemény munkáját), és hogy találkozik-e Magdolna Jeremiással - az írónő nyitott kérdésként hagyja.